A kollekciót a tervező – László Bea – két, ambivalens fogalom köré építette fel: ezek az aszexualitást jelképező minimál, ipari építészet (mint a beton textúrája és mintázata, a fehér falak és a márvány vagy üveg) és a természetes, termékenységet szimbolizáló búzatábla és a nád.

A darabokat viselő nő igazi Vénusz-személyiség: természetes szépsége vad lelket takar,  a fényűző, de minimál, nem hivalkodó luxus híve. Természet-közeli, magabiztossága és ereje, eltökéltsége pedig a szépsége határozott tudatából, ismeretéből fakad.

Anyaghasználat tekintetében a tervező könnyed anyagon beton mintát álmodott meg és a rá jellemző módon a textúrákkal és a transzparenciával-átlátszatlansággal való játék is megjelenik a darabokon. A színpalettán a monokróm fekete, fehér és szürke mellett az ég kékje és a búzatáblák érett sárgája is megjelenik.

Bea a klasszikus formavilágot bolondítja meg ebben a szezonban: lásd az elegáns, precízen szabott zakót a derékon lezserül gumival behúzva, ezáltal válik a darab hétköznapi és ezzel együtt hétvégi viseletté is. Felfedezhetjük még a nyár uniformisának tekinthető maxiruhát izgalmas, geometrikus, földet seprő aljjal, és kacér, spagetti pántos, foltzsebes topokat is, selyemből, pamutból.

Fő szempont a stílusos kényelem, amolyan „sportluxe-életérzés”: a kollekció darabjai a nyári kikapcsolódások, utazások nélkülözhetetlen ruhatára.